Bíró Ferenc
(1928–2012)
Orosházán született, 1928. október 29-én. Okleveles agrár-közgazdász végzettséget 1955-ben szerzett az Agrártudományi Egyetemen. A mezőgazdasági tudományok kandidátusa címet 1964-ben szerezte meg. Egyetemi oktatói pályafutását 1981-ben kezdte a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Agrárgazdaságtani, illetve Agrártörténeti és Szövetkezetelméleti Tanszékén, egyetemi tanári beosztásban.
Egyetemi pályafutása alatt – professzori tevékenysége mellett – folyamatosan felelős tisztségeket töltött be:
- 1981-1987 az egyetem rektora
- 1987-1990 a Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar dékánja, majd
- 1991-ig az Agrártörténeti- és Szövetkezetelméleti Tanszék vezetője volt.
A Gödöllői Agrártudományi Egyetem agrárközgazdász rektoraként jelentős szerepet játszott a Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar megalakulásában, amit 1987-1990 között dékánként irányított is. A Gazdaságtudományi Intézet megszűnése után az Agrárgazdaságtani Tanszék kereteiben továbbra is a szövetkezetelméleti oktatás-kutatás vezető professzoraként tevékenykedett, amit az 1992. december 31-ig nyugdíjba vonulásáig végzett. Munkásságának elismerését számos szakmai egyesületben viselt tisztsége, akadémiai és kiadói-szerkesztői tagsága fémjelzi. Egyetemi és kari vezetői, valamint tananyagfejlesztői tevékenysége nemzetközi ismertséget hozott számára, melyet az egyetem és a kar nemzetközi kapcsolatainak kiépítésében hasznosított.
Szakirodalmi tevékenysége széleskörű, több könyv, jegyzet szerzője, illetve társszerzője. Számos tanulmánya és szakcikke jelent meg különböző nemzetközi és hazai folyóiratokban. Publikációinak száma élettevékenysége alatt meghaladja a hetvenet. Publikációs tevékenységéből kiemelkedő az 1991-ben megjelent „Szövetkezeti ismeretek” című jegyzete, az 1995-ben - társszerzőkkel készített – a „Szövetkezeti mozgalom Magyarországon” című jegyzete, a Mezőgazdasági Könyvkiadónál megjelent Agrárgazdaságtan, illetve 2001-ben megjelent Gazdaságtörténet tankönyve.
Kutatómunkája elsősorban a szövetkezeti rendszer működésének kiemelt kutatási programjaihoz kapcsolódott. Számos kutatási témában volt alprogram-, illetve témavezető. Diszciplináris kutatás keretében elsősorban a mezőgazdasági szövetkezetek fejlesztési programjaira fókuszálva vizsgálta a hazai és a nemzetközi szövetkezeti világ adaptációs, fejlesztési lehetőségeinek kutatásait irányította és végezte. Kezdeményezésére és szervezésében számos eredményes hazai és nemzetközi konferencia zajlott. Az általa irányított tanszék, illetve tudomány terület művelése során a fiatal oktatók, valamint diplomaterves hallgatók felkészítésére, az utánpótlás nevelésére mindig nagy figyelmet fordított. Az egyetemi és a szakmai közéletben nyugdíjba vonulása után is aktívan részt vett, többek között az Agrárgazdaságtani Tanszék és a gyöngyösi Mezőgazdasági Főiskolai Kar által meghirdetett szövetkezeti tárgyak oktatója és fejlesztője volt. Kiemelkedő szakmai életútja, valamint egyetemi tanárként végzett munkásságáért számos kitűntetésben részesült, többek között professor emeritus (1995), Munka érdemrend arany fokozat (1980), ATE emlékérem (1976), Munka érdemrend arany fokozat (1974), Mg. kiváló dolgozó (1970), Munka érdemrend arany fokozat (1968).