Buzás Gyula
(1938–2012)
Keszthelyen született 1938. március 30-án. A Csány László Általános Iskolába járt, középiskolai tanulmányait a keszthelyi Nagyváthy János Mezőgazdasági Technikumban folytatta. Egy éves szakmai gyakorlata után iratkozott be a Keszthelyi Mezőgazdasági Akadémiára, ahol 1960-ban kitüntetéses mezőgazdasági mérnöki oklevelet szerzett. Két gyakorlatban eltöltött évet követően 1962-ben került az akkor már egyetemi rangú Keszthelyi Agrártudományi Főiskola Üzemtani Tanszékére.
Két évvel később külföldi ösztöndíjas aspirantúrát kezdett a Szovjetunióban. Az agrárökonómiai témájú kandidátusi disszertációja az akkori időkben újdonságnak számító termelési függvényekkel való modellezéssel foglalkozott, kvantitatív módszertani irányultsága később az üzemtani tananyagok modernizálása és ökonómiai kutatásai során is megmutatkozott.
A kandidátusi fokozat megszerzése után fiatalon, 33 évesen lett az Üzemtani Tanszék vezetője, mely megbízatását közel harminc évig látta el. Oktatói, kutatói feladatai mellett az egyetem vezetésében is aktív szerepet vállalt: 1976 – 1979 között dékáni, 1982 – 1988 közötti oktatási rektorhelyettesi funkciót töltött be.
A nyolcvanas években oktatásmódszertani kutatásai a mezőgazdasági gyakorlati oktatás helyzetére és fejlesztésére, az agrárfelsőoktatás gazdaságosságának vizsgálatára, a választható tantárgyi blokkokra alapozott oktatásra, a moduláris képzési rendszer alkalmazására fókuszáltak. A korszerű elméleti és gyakorlati ismereteket optimálisan ötvöző tananyagot jó pedagógiai érzékkel, a hallgatók aktív részvételét biztosító oktatási módszerek alkalmazásával adta át. Oktató munkája példaértékű volt.
Kutatta a műtrágyázás ökonómiai hatékonyságának módszertanát, a különböző ágazatokra vonatkozó jövedelmezőségi vizsgálatok végig kísérték tudományos életútját. Sokoldalú tudományos munkássága kiterjedt a nagyüzemi vezetésfejlesztés területen a matematikai módszerekkel támogatott vállalati tervezési és döntéshozatali módszerek fejlesztésére. Tudományos érdeklődésének meghatározó témája volt az agrártermelés vállalati struktúrájának korszerűsítése, a mezőgazdaságban megjelent új típusú vállalkozási formák, a szervezetek együttműködése, az integrációs kapcsolatok. Kutatómunkája során a vidékfejlesztés főbb témáival is foglalkozott. E kutatási témákban szakmai pályafutása során számos magyar és idegen nyelvű publikáció született.
Aktív kezdeményezője és közreműködője volt a Georgikon Karon a Gazdasági Agrármérnöki Szak 1993-as indításának, a képzési program kimunkálásának. A kilencvenes években a Kar és az Egyetem ökonómiai tanszékeivel közösen állította össze és vezette 2000-ig az „Új agrárstruktúrák ökonómiai megalapozása” című közgazdasági tudományterületen akkreditált PhD programot. Alapító tagja volt az egyetemi integrációval létrejött Gazdálkodás- és Szervezéstudományok Doktori Iskolának.
Széleskörű kapcsolatrendszerrel rendelkezett az agrártermelésben, az agrárszakigazgatásban egyaránt. Aktív tudományos közéleti tevékenységét jelzi több, mint harmincéves tagsága az MTA Agrárközgazdasági Szakbizottságában. Kiemelésre érdemes tagsága az MTA Doktori Tanács Agrárökonómiai Szakbizottságban, és a PAB Agrártudományi Bizottságában. Több évtizedes szakmai kapcsolatot tartott az Agrárgazdasági Kutatóintézettel. Társszerzője az agráregyetemek üzemtani tanszékei vezető oktatói által készített Mezőgazdasági Üzemtan tankönyvsorozatának. Aktív közreműködése a Gazdálkodás című agrárökonómiai tudományos folyóirat szerkesztőbizottságában több mint két évtizedet ölelt fel.
Munkássága elismeréséül több kitüntetésben részesült, amelyek közül kiemelkedik a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje (1998).