Csizmadia Ernő
(1924-1984)
Agrárközgazdász, egyetemi tanár, gazdaságpolitikai szakember, akadémikus, szövetkezetelméleti szaktudós.
1924. február 10-én született Beje községben (jelenleg Behynce, Szlovákia). 1950-ben a Közgazdaságtudományi Egyetemen szerzett diplomát. Az MKKE tanársegéde (1950–1951), egyetemi adjunktusa (1951–1956), a Gödöllői Agrártudományi Egyetem docense (1956–1957); közben az MTA TMB-n Nagy Imre és Fogarasi Béla aspiránsa. 1957-től 1963-ig az MSZMP Központi Bizottsága munkatársa volt. 1964-től 1968-ig a Minisztertanács Titkárságának főosztályvezetője, 1967-től az MKKE Kereskedelmi Kar Mezőgazdaság Gazdaságtana Tanszék egyetemi tanára, közben az egyetem tudományos rektorhelyettese (1968–1971). 1971-től 1975-ig az MSZMP Központi Bizottsága Gazdaságpolitikai Osztályának helyettes vezetője. 1975-től a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem professzora, 1977-1979 között dékán, 1979-től haláláig az egyetem rektora.
Szövetkezetelméleti kutatásokkal, az agrár-ipari fejlődés törvényszerűségeinek vizsgálatával foglalkozott. A mezőgazdaság 1966-1968 évi átszervezésének egyik vezetője, majd vezető szerepet játszott a magyar mezőgazdaság távlati terveinek előkészítésében és megvalósításának végrehajtásában. Főbb munkái: Két út – két világ (1962); A gazdasági mechanizmus reformja és a mezőgazdaság (1967); Gazdasági koncepciónk és az élelmiszergazdaság (1970), Élelmiszergazdaságunk a hatékonyabb gazdálkodás útján (1972); Bevezetés az élelmiszergazdaságtanba (1973); Socialist Agriculture in Hungary (1977); A mezőgazdaság az ágazati kapcsolatok rendszerében (Vági Ferenccel, 1977); Vállalati gazdálkodás és gazdaságirányítás a mezőgazdaságban (Székely Magdával, 1978).
A Gazdálkodás folyóiratban több tanulmánya is megjelent: A termelőszövetkezetek egyesülésének néhány tapasztalata (1974/12); Agrárviszonyok szocialista vonásainak erősítése (1974/6); A szocialista agroökonómia szolgálatában (1982/1).
Budapesten hunyt el 60 évesen, 1984. november 14-én.