Dimény Imre
(1922-2017)
Az erdélyi, Háromszék vármegyei Komollón született 1922. augusztus 3-án. Az elemi iskoláját szülőhelyén végezte el 1928-1933 között. Középiskolai tanulmányait Sepsiszentgyörgyön (1933-1937) kezdte, Gyergyószentmiklóson (1937-1941) érettségizett. A Kolozsvári Gazdasági Akadémia (1941-1944), majd a Kolozsvári Mezőgazdasági Főiskola (1944-1945) hallgatója volt.
Az egyetem elvégzése után 1945 és 1975 között a mezőgazdasági igazgatás különböző területein tevékenykedett. 1967 és 1975 között Mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszteri posztot töltött be. Mezőgazdaság-igazgatási tevékenységének eredményeként az 1965 és 1975 között lezajlott agrárreform a gépberuházások támogatásával felgyorsította a műszaki fejlesztést és a hazai mezőgépgyártást is erősítette. Miniszterként támogatta a kutatás-fejlesztési eredmények gyakorlati bevezetését. Az agrár felsőfokú intézmények fejlesztésében 1961 kezdődően részt, kezdeményező szerepe volt az agrárfőiskolák egyetemekké fejlesztésében.
1960-ban a mezőgazdasági tudományok kandidátusa lett és egyetemi doktori címet nyert, 1972-ben akadémiai doktori fokozatot szerzett. A Gödöllői Agrártudományi Egyetem címzetes egyetemi tanára volt 1962 és 1975 között.
1975 után az oktatás területén dolgozott. A Kertészeti Egyetem rektora 1975 és 1986 között, egyetemi tanár és tanszékvezető 1991-ig. Megszervezte az egyetemen az Ökonómiai Intézetet, melynek igazgatója volt. 1992-től a Szent István Egyetem tudományos tanácsadója, 1995-től professor emeritus, agrárműszaki, agrár-közgazdasági és interdiszciplináris tudományterületen a doktori bizottság elnöke 2000-ben és 2001-ben.
1982-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1990-ben rendes tagjává választották. 1976-tól a Magyar Tudományos Akadémia Agrárműszaki Bizottságának elnöke, emellett az MTA Agrár-közgazdasági Bizottságának tagja; 1995-2000 között az akadémia Doktori Tanácsa Agrárökonómiai Szakbizottságának munkájában is részt vett. A Magyar Agrártudományi Egyesület alelnöke 1963 és 1991 között, és számos nemzetközi agrártudományi és agrár-közgazdasági egyesületeknek is tagja.
Bizottsági tagként tevékenyen részt vett mezőgazdaság-tudományi folyóiratok szerkesztésében. Sokat publikált; 15 tudományos könyvet, monográfiát írt, tudományos cikkeinek száma meghaladja a 200-at, a népszerűsítő cikkeké, illetve a tudományos jellegű előadásoké pedig eléri a 300-at. Munkásságát számos kitüntetéssel, többek között Eötvös Loránd-díjjal (1986) és Széchenyi-díjjal (2007), valamint az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete a FAO érdemérmével (2003) ismerte el.