Enese László
(1926–2017)
Gyöngyösön született 1926. április 22-én. Felsőbb tanulmányait a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Mezőgazdasági Szakán végezte és szerzett agrár-közgazdász oklevelet 1950-ben. Közgazdasági doktori címét 1959-ben, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa tudományos fokozatát pedig 1956-ban szerezte meg.
Első munkahelye a Mezőgazdasági Szervezési Intézet volt, ahol 1950-1952 között tudományos segédkutatóként dolgozott. Utána egy évig a Földművelésügyi Minisztériumban volt előadó. A Magyar Tudományos Akadémia Agrártudományok Osztályára 1952 augusztusában került, ahol a mezőgazdasági üzemszervezési és agrárökonómiai szakterület előadójaként-, majd tudományos munkatársaként dolgozott. Az MTA Mezőgazdasági Üzemtani Intézete, illetve annak átszervezése után az Agrárgazdasági Kutató Intézet (AKI) tudományos osztályvezetője, majd igazgatóhelyettese volt 1959-1969 között. Eközben – meghívott óraadóként – üzemtant tanított a zsámbéki Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum üzemgazdasági szakán. Egy termelésfejlesztéssel foglalkozó vállalat igazgatójaként tevékenykedett 1970-1973 között.
Egyetemi tanári kinevezéssel került az Agrártudományi Egyetem (Keszthely) Mosonmagyaróvári Mezőgazdaságtudományi Karának Üzemtani – a későbbi Vállalatgazdaságtani – Tanszékére 1973. július 1-jével, melynek vezetését az akkor nyugdíjba vonuló dr. Jankó József professzortól vette át. A tanszékvezetés mellett 1988-1991 között a Kar Agrárökonómiai Intézetének igazgatói teendőit is ellátta. A „Mezőgazdasági üzemtan” című tárgyat adta elő 1973-1991 között, valamennyi szakon és tagozaton.
Megszervezte 1977-ben a mezőgazdasági vállalatgazdasági – a későbbi vállalkozásszervezői – szakmérnökképzést, amely iránt éveken át nagy érdeklődés mutatkozott a korábban végzett szakemberek körében.
Oktató és nevelő munkája mellett jelentős tudományos tevékenységet folytatott: a vállalati erőforrások felhasználásának hatékonysági kérdéseit, a mezőgazdasági vállalatok üzemszervezési feladatait, az agráripari egyesülések érdekeltségi rendszerét, a szarvasmarha-ágazat fejlesztésének üzemgazdasági vonatkozásait stb. vizsgálta. Kutatási eredményeiről mintegy 150 közleményben számolt be. Társszerzője volt a professzortársa – dr. Szajkó László – által szerkesztett „Szakosított tejtermelés” című szakkönyvnek. Konzulensi irányításával számos TDK dolgozat készült, 21 egyetemi doktori és 7 kandidátusi értekezés témavezetője volt.
Igen szerteágazó szakmai-közéleti és tudományszervező tevékenységet fejtett ki itthon és külföldön: 1957-ben egyik alapítója és éveken át felelős szerkesztője volt a Gazdálkodás című agrárökonómiai folyóiratnak, amiben számos írása is megjelent. A Magyar Tudományos Akadémia Mezőgazdasági Ökonómiai és Üzemszervezési-, majd az utódjaként létrejött Agrárgazdasági és Szövetkezetelméleti Bizottságban 1955-től tagként, 1955-70 között titkárként, 1980-90 között pedig a Vállalatgazdasági Albizottság elnökeként vett részt.
A nemzetközi-vonatkozású megbízatásai közül kiemelkedik az 1970-es években az ENSZ Mezőgazdasági és Élelmezési Szervezete (FAO) részére végzett szakértői munka, valamint az Uppsalában (Svédország) 1975-ben közreműködésével megalakult Európai Agrárközgazdászok Szövetségében éveken át kifejtett tevékenység. Már 1965-től aktívan tevékenykedett a Nemzetközi Mezőgazdasági Tudományos Bizottságban (CIOSTA), illetve a Mezőgazdaság Műszaki Fejlesztésének Nemzetközi Szervezetében (CIGR), aminek a Farm Management Szakosztályának munkájában 1984-89 között tagként, 1989-91 között pedig alelnökként vett részt.
Enese László négy évtizedes munkájának eredményeit több kitüntetéssel és díjjal ismerték el: „Munka Érdemrend” ezüst fokozata (1977); „Kiváló Munkáért” (1981); „Nyisztor György Emlékérem” (1986); Szent István Egyetem „honoris causa” doktori (2000)-, Károly Róbert Főiskola „honoris causa” doktori címe (2006).
Nyugdíjba 1991. június 30-án ment. 2017. augusztus 12-én hunyt el Budapesten.
(Forrás: Tenk A. (2018) : Dicső múltunk II. A magyaróvári agrárfelsőoktatás második száz éve. A nagy átalakulások évszázada (1918-2018). Universitas Győr-Nonprofit Kft. pp.304-306)