Fekete Ferenc
(1929–1998)
Fekete Ferenc 1929-ban született Sámsonon. Apja 75%-os hadirokkant, a háborúból hazatérve képtelen volt gondoskodni családjáról, hiszen maga is kiszolgálásra szorult. Fekete Ferencet 10 éves koráig Sámsonon élve nagyszülei nevelték.
Nagyapja igazgató tanító volt Debrecenben, ahol 4. osztálytól kezdve Fekete Ferenc is tanul. Kiváló tanuló volt. Tanulmányait a Református Főgimnáziumban folytatta, ahol kitüntetéssel érettségizett. Azt követően jött Budapestre a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem közgazdasági szakára és mint oly sokan sorstársai közül, ő is a NEKOSZ-ban (Népi Kollégiumok Országos Szövetsége) talált elhelyezést és feltételeket tanulmányainak folytatásához. A Dózsa Kollégium tagja volt, amelynek később igazgatója is lett. 1950-ben a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen fejezte be iskolai tanulmányait.
Már az egyetemen kitűnt választott szakága iránti élénk érdeklődésével, amely egész életére irányt szabott neki. Demonstrátort megbízatást kapott Nagy Imre tanszékén, majd tanársegéd és Nagy Imre aspiránsaként kandidátus lesz. Végigjárta az egyetemi ranglétrát a tanársegédi beosztástól a professzori rangig.
Fontos állomása volt életútjának az az időszak, amely alatt megalapítását követően a Közgazdasági Szemle főszerkesztőjeként fiatalon, bonyolult és kényes körülmények között végzett igen értékes, sok tekintetben úttörő munkát. Az Erdei Ferenc vezette Agrárgazdasági Kutató Intézet munkatársaként eltöltött évek jelentették további életútjának meghatározó szakaszát.
Szakterületén az agrárközgazdászok között az első volt, aki miután megszerezte az akadémiai nagydoktori címet, az Egyesült Államokbeli Iowa állam Ames-i egyetemén is elnyerte a doktori címet az Egyesült Államok akkori elnöke tanácsadójának Haedy professzornak vezetésével 1971-ben.