Márton János
(1922-2009)
Márton János 1922. november 28-án Sarkadon, református, földműves napszámos családban látta meg a napvilágot. 1941-ben beiratkozott a Budapesti Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemre. Tanulmányait megszakította II. világháború, ahol megsebesült. Mezőgazdasági mérnöki diplomáját 1963-ban szerezte. Kandidátusi disszertációját 1969-ben védte meg, és lett a mezőgazdasági-tudományok kandidátusa. 1970 és 2009 között a Debreceni Agrártudományi Egyetem címzetes egyetemi tanára volt.
1945-től tagja volt a Nemzeti Parasztpártnak, 1945 és 1947 között annak Csongrád megyei titkáraként dolgozott, majd 1950-ig a Szövetkezetek Országos Központjának volt munkatársa. 1950-56 között az Országos Tervhivatalban dolgozott, annak elnökhelyettesévé Nagy Imre nevezte ki. 1956. elején elbocsátották, két évig szállítómunkásként tartotta el családját. 1957-től az MTA Agrárgazdasági Kutató Intézetnek volt munkatársa, 1970-1985 között igazgatója, főigazgatója. 1977-től 2000-ig a Gazdálkodás tudományos agrárökonómiai folyóirat Szerkesztő Bizottságának tagja, 1986-tól 1995-ig elnöke, 1995 és 2009 között a Tudományos Tanácsadó Testület tagja. 1995-től 2004-ig a folyóirat Baráti Körének társelnöki tisztét is betöltötte.
Kitűnő szakember, elismert agrárközgazdász volt. Első tanulmányát a belterjességről publikálta 1958-ban. Szerteágazó kutatási tevékenységéből csak a Gazdálkodásban 24 tanulmány és vitacikk jelent meg. Ezek fő témakörei: az élelmiszergazdaság közgazdasági kérdései (struktúrák, versenyképesség), falusi életkörülmények, anyagi érdekeltség, vállalati és szövetkezeti szervezés, információs rendszerek korszerűsítése, ágazati jövedelmezőség, nemzetközi munkamegosztás hatásai. Életpályája vége felé szorgalmazta, hogy a privatizáció folyamatában a mezőgazdasági alapanyag termelés és feldolgozás vertikális integrációja közelebb kerüljön egymáshoz. Ez azért is szívügye volt, mert elméletileg is értékeset, maradandót alkotott az agrárszféra vertikális integrációjáról. Munkáját a valóságismeret, az új iránti fogékonyság, a külföldi tapasztalatok hasznosítása és nagy munkabírás jellemezte. Márton János nagyon szépen fogalmazott, írásai mindig mintaszerűek, szónoki képessége pedig irigylésre méltó volt.
Fontos társadalmi tisztségeket is betöltött a magyar közéletben. 1972-től tagja volt a Hazafias Népfrontnak, 1989-90-ben a szervezet ügyvezető alelnöke volt. 1987 szeptemberében részt vett a lakiteleki találkozón, az ott kiadott nyilatkozat egyik aláírója volt. 1988 és 1990 között országgyűlési képviselő. 1988-ban részt vállalt az Erdélyi Szövetség alapításában, 1989 nyarán az Ellenzéki Kerekasztal üléseinek résztvevője. A rendszerváltás után részt vett a Nemzeti Parasztpárt újjászervezésében, 1985-től 2000-ig a határon túli magyarságot támogató Bethlen Gábor Alapítvány Kuratóriumának elnöke, majd 2009-ben bekövetkezett haláláig tiszteletbeli elnöke volt.
Munkája elismeréseként több kitüntetést is kapott. Ezek közül a legbüszkébb arra volt, hogy 2000-ben szülővárosa, Sarkad – 56-os honvédtiszt öccsével, Andrással együtt – díszpolgárává fogadta.