Romány Pál
(1929–2019)
Romány Pál 1929. november 17-én született. Átalános és középiskolai tanulmányait követően 1948-ban a Magyar Agrártudományi Egyetemre jelentkezett, ahol ösztöndíjasként tanult és az Achim András Népi Kollégium lakója lett, nem mellékesen demonstrátor volt a Nagy Imre – az 1958-ban kivégzett miniszterelnök – által vezetett Agrárpolitikai Tanszéken.
Az egyetem elvégzése után rövid ideig az Állami Gazdaságok és Erdők Minisztériumában dolgozott, ahonnan a Mezőcsáti (Keselyűhalomi) Állami Gazdaságba került. Ezt követően az Állami Gazdaságok Nógrád, Heves-Borsod megyei Igazgatóságának volt helyettes vezetője, később igazgatója.
Az állampárt Államigazgatási Osztályán dolgozott 1961-től, ahol éveken keresztül tagja volt a Gazdasági Mechanizmus Bizottság mezőgazdasági munkacsoportjának, amelynek feladata az ún. új gazdasági mechanizmusnak az előkészítése volt. Egyik szervezője az agrárirányítás új szervezetének, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa létrehozásának. Eközben Csete László aspiránsvezetése mellett elkészítette és 1969-ben sikeresen megvédte „Az alacsony gazdasági színvonalú mezőgazdasági területek ökonómiai problémái” című kandidátusi értekezését. Egyik alapítója volt a „Tudomány és Mezőgazdaság” c. folyóiratnak, szerkesztőbizottsági tagja a „Társadalmi Szemle” és a „Gazdaság” lapoknak.
Kecskeméten 1972-ben létrehozta a „Tanyai Kollégiumi Alapot”, amellyel a tanyasi gyerekek iskoláztatását segítették. Az MTA Agrártudományok Osztályának tanácskozó tagja volt 3 évig. Láng Géza akadémikus, osztályelnök felkérésére 1971-től vállalta az MTA Agrártörténeti (később Agrártörténeti és Faluszociológiai) Bizottságának elnöki teendőit, amit 1990-ig látott el. Ezt követően – haláláig – a Bizottság tiszteletbeli elnöke volt. Több cikluson keresztül választott tagja volt az MTA Közgyűlésének. Szerkesztőbizottsági tagja, majd főszerkesztője az „Agrártörténeti Szemle” c. folyóiratnak. A Közép-Európai Tudományos és Irodalmi Társaság (C.E.T.) elnökségi tagja. Az új gazdasági mechanizmusnak a mezőgazdaság területén történő levezénylésére 1967-ben létrehozott minisztérium élére 1975. június 4-vel Romány Pált nevezték ki. Minisztersége idején tovább folytatódott az az agrárdiplomáciai offenzíva, amit még elődje – Dimény Imre – indított el 1967-ben. Ennek egyik lényeges eleme volt, hogy a korábban szinte kizárólag csak „keleti” (KGST) kapcsolatok mellett egyre gyakoribbá váltak a nyugati-orientációjú nemzetközi együttműködések. Az időszak legnagyobb sikere az volt, amikor javaslatára az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Világszervezet (FAO) 1979. évi Közgyűlésén október 16-át „Élelmezési Világnap”-pá nyilvánította és elhatározta annak évenkénti ünnepélyes megtartását.
Erdei Ferenc kérésére még 1968-ban elvállalta a Gazdálkodás Szerkesztőbizottságának elnöki teendőit, amit 1985-ig látott el.
Kecskemétről 1987-ben Budapestre, a Politikai Főiskolára nevezték ki rektornak, ahol Agrárpolitikát tanított. Egyik feladata a Főiskola egyetemi integrációjának az előkészítése volt, miután az hamarosan az ELTE része lett. 1990-ben nyugdíjba, de nem nyugalomba vonult. Közben elkészítette a „nagydoktori” disszertációját „Agrárpolitika és agrártársadalom Magyarországon” címmel, melynek megvédése után megkapta az „MTA doktora” címet
Életpályája ismeretében biztonsággal kijelenthető, hogy Romány Pál minden beosztásában tudása legjavát adta. Segítőkész, megértő, támogató ember volt, akire mindenkor számítani lehetett.