Vági Ferenc
(1926–1996)
Vági Ferenc 1926. március 28-án, a Győr-Sopron megyei Osliban született. Polgári iskolát Kapuvárott, kereskedelmi középiskolát Sopronban végzett (1946-ban érettségizett.). A Magyar Közgazdaság-tudományi Egyetemen közgazdász oklevelet szerzett (1950), majd a közgazdaság-tudományok kandidátusa (1958), később doktora lett (1973).
Felkészültségét mutatja, hogy már hallgató korában demonstrátorként dolgozott a Népgazdaság Tervezése Tanszéken. Maga mögött hagyva a tanársegédi és adjunktusi éveket, 1955-ben megvált az időközben Marx Károly nevét felvevő egyetemtől és a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaságtudományi Intézetébe került. 1961-ben visszatért az Egyetemre, ahol a pár évvel korábban még Nagy Imre vezette, akkor még Szocialista Mezőgazdasági Vállalatok Gazdaságtana Tanszéknek nevezett egység élére került, amelynek vezetője maradt három évtizeden keresztül. Negyven évesen már egyetemi tanári kinevezést kapott és három éven keresztül a Kereskedelmi Kar dékánja is volt.
A gazdasági irányítás, az állami gazdasági és mezőgazdasági vállalati érdekeltség, ill. jövedelmezőség vizsgálatával, a termelőszövetkezeti jövedelmek sajátosságaival, azoknak a költségvetésben játszott szerepével és ezzel összefüggő pénzügyi tervezési kutatásokkal foglalkozott. Különösen értékes tudományszervezői tevékenysége. Vezető szerepet játszott a magyarországi agrárközgazdász-képzés szervezeti kereteinek kidolgozásában, tanterveinek, szakismereti alapjainak kialakításában, a közgazdászképzés felsőoktatási reformjának bevezetésében és megvalósításában.
Vági Ferenc tudományos folyóiratok hasábjain, könyveiben, szakmai vitákban mindig hallatta hangját. A Csendes Bélával közösen írt, „A jövedelmezőség és termelés a szövetkezeti gazdaságokban” (1964) szakkönyv, valamint az általa irányított szerzői kollektíva (Csáki Csaba, Csizmadia Ernő, Gyenesné Makó Erzsébet, Fekete Ferenc, Kukovics Sándor, Szénay László és Varga László) által írt, zömében azonban az ő tanulmányait tartalmazó „Agrárgazdaságtan” (1968) tankönyv akadémiai nívódíjban részesültek. Számos könyv szerzője, illetve társszerzője. Publikációinak száma mintegy 250-re tehető. A Közgazdaság c. folyóirat szerkesztőbizottságának elnöke (1968-tól), a Gazdálkodás c. lap szerkesztőbizottságának tagja és a Közgazdasági Szemle agrárközgazdasági rovatvezetője volt.
Az MTA Agrárgazdasági Bizottsága tagja (1970-től); az MTA–TMB Agrárökonómiai Szakbizottsága alapító tagja (1963-tól), majd elnöke. A Magyar Közgazdasági Társaság vezetőségi tagja, Mezőgazdasági Szakosztálya alapító titkára (1960-tól).
Elismerései: Széchényi István-emlékérem (1965), Akadémiai Díj (1965 és 1970), Tessedik Sámuel-emlékérem (1976).
1996. szeptember 24-én hunyt el, Budapesten.