Vágsellyei István
(1905–1983)
Budapesten született 1905-ben, és tanulmányait is Budapesten végezte, 1926-ban szerzett mezőgazdász oklevelet a Mosonmagyaróvári Gazdasági Akadémián. Pályafutását ugyanitt kezdte gyakornokként Bittera Miklós növénytermesztéstan professzor mellett, 1929-tól a Debrecen-Pallagi Gazdasági Akadémián irányította a növénytermesztési kísérleteket. 1932-ben a budapesti Kertészeti Tanintézetben a zöldség-, a szőlő- és a gyümölcstermesztést tanulmányozta. Ezt követően tanársegédként visszakerült a Magyaróvári Gazdasági Akadémiára, ahol a tangazdaságban dolgozott. 1938-ban adjunktusi, 1940-ben akadémiai rendes tanári kinevezést kapott.
1948-ban, a mosonmagyaróvári felsőoktatás átmeneti szüneteltetése után a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Üzemtani Tanszékére helyezték tanszékvezetőnek. Az Egyetem Agrárközgazdasági Karán dékánhelyettes, majd 1963 és 1966 között rektorhelyettes is volt. Ő szervezte meg az üzemszervezés és az agrárgazdaságtan első országos kutatóintézetét 1948-ban, majd annak egy ideig igazgatója is volt. Széleskörű szakmai és tudományos tevékenységet fejtett ki különböző szakmai szervezetek tagjaként, a Magyar Tudományos Akadémián, és egyes megyék, járások és mezőgazdasági üzemek szaktanácsadójaként. Az egyetemen a nappalos, a levelező és a szakmérnök hallgatók üzemtani oktatását több mint két évtizeden át végezte a gödöllői egyetem Üzemtani Tanszékén, ahol 21 éven át, nyugdíjba vonulásáig dolgozott, majd haláláig a tanszék tudományos tanácsadója volt.
Munkatársaival együtt 1959-ben megjelentette azt az egyetemi tankönyvet, (Dobos-Jankó-Tóth-Vágsellyei: Mezőgazdasági üzemtan) amely 1959 és 1968 között négy kiadásban jelent meg, és amelyet az FM Szakoktatási és Kísérletügyi Főigazgatósága nemcsak az Agrártudományi Egyetemen, hanem valamennyi magyarországi agrártudományi főiskola számára is engedélyezte tankönyvként. Sőt, a könyv első kiadását a VEB Deutscher Landwirtschaftsverlag (Berlin) német nyelven is kiadta.
Tudományos tevékenységet nemcsak a tananyagok kidolgozása fejtett ki, hanem különböző szakmai-tudományos fórumokon, tanácskozásokon is. Több szakcikke jelent meg többek között a „Gazdálkodás” és a „Cukorrépa” című szaklapokban. Oktatásszervező tevékenységével megalapozta a gödöllői üzemtani iskola hírnevét.
Iskolateremtő munkája elismeréseként 1969-ben megkapta a Munka Érdemrend arany fokozatát, majd a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Tanácsa 1982-ben doctor honoris causa címet adományozott számára.